Áldott a nap, amelyen elhatároztam, hogy SOHA TÖBBÉ NEM HÚZOM BE A HASAMAT…, soha többet nem fékezem NŐSÉGEM áramlását…

Amikor elkezdtük a piócázást, eleinte elsősorban magunkat ajándékoztuk meg ezzel a különleges élménnyel.

Nőként nem hagyhattam ki, hogy kipróbáljam, milyen érzés a hasamra tenni ezeket a csodálatos kis lényeket, akik nem csak a sejtközi kommunikációt segítik a testben, hanem az auránkat is tökéletesen érzékelik és energiatestünk sebeit is gyógyítják…

Miután felhelyeztem őket, rendkívül hamar, már az úgynevezett hangolódási szakaszban éreztem, ahogy felpezsdül az életerő energiája a szakrális csakrámban, s testem határain túlra áramlik lényem földi lényege: nőségem

Aztán elkezdődött a folyamat kölcsönhatásos része, én adom a véremet, ők pedig befecskendezik azt a hatóanyagkombinációt, amire és amilyen mennyiségben pont nekem, pont akkor szükségem van…

Eddigre már annyira intenzívvé vált az testi és a testen túli érzetem, hogy fel kellett álljak…

S ekkor valami olyat éreztem, amit talán gyermekkoromban utoljára.

Elengedtem a hasamat… Teljesen… Nem akartam behúzni, sőt, amikor megpróbáltam, nem tudtam. Egyszerűen mintha ellenálltak volna azok az izmaim, amiket tini korom óta arra használtam, hogy elrejtsek, visszatartsak valamit a testemen keresztül az energiáimból, a nőségemből, a varázserőmből…

Sírni kezdtem… Felszakadt, felfakadt lényegem évtizedek óta visszafojtott része, s én engedtem, hadd jöjjön, hadd menjen…

Elhatároztam, hogy soha többé nem húzom be a hasamat! Hagyom áramolni magamban az életet, nem tartok, nem folytok vissza semmit ezen a szent területen, amelyet testi szinten a hasam képvisel.

Ezzel a tapasztalással, nem csodálom, hogy ha nálam -akinek szerencsére semmilyen fizikailag megnyilvánuló nőgyógyászati problémája nincsen – ilyen átütő erejű energetikai hatása volt a piócázásnak, akkor sokaknál, akik például endometriózistól szenvednek, vagy miómájuk, cisztájuk, egyéb tüneteik vannak, gyógyulást eredményez.

Azóta, gyakorlatunk során már mi is találkoztunk ilyennel 🙂

Visszatérve a has behúzásra! Előfordul, hogy megfeledkezem a „fogadalmamról”.

Inkább úgy fogalmazok, hogy elfeledkezem eredendően megengedő létezésű állapotomról és elmém parancsára behúzom a hasamat. Mert ezt a programot tanultam, tanultuk mi Nők, oly régóta, életeken át. Hogy ne engedd magad önvalódként lenni, csak játszd a szereped és hidd el, hogy nincs más, nincs több lehetőséged…

De már észreveszem, felismerem és azonnal leleplezem ezt a démont, mely  ilyen módon táplálja e fájdalomtestemet. Időnként már ki is tudom nevetni, ahogy küzdene, hogy újra és újra birtokba vegyen. Még nem mindig tudom szeretni, de már erre sem törekszem.

Én magam vagyok a szeretet, ami a MOST-ban átfényesíteni, s teljesen ragyogóvá teszi a múlt emlékeit, tévedéseit, illúzióit…

Ha hasonló témákról szeretnél olvasni, valamint videókat látni, gyere az ingyenes ÉG-SZER Fb csoportba!

Csatlakozz most, ha még nem vagy tag: https://www.facebook.com/groups/151534995542828/

ÉG-SZERetettel 🙂

Szímea